Mese egy nagy királynak a
fiáról
Báál HaSulám
A király akinek van,
egy kincsekkel teli tornya,
és nincsenek vendégei,
és persze,
a vendégek miatt ül és várakozik.
És ha nem jönnek,
minden előkészület
hiábavaló és értelmetlen,
Olyan nagy királyra hasonlít,
akinek öregkorára fia született,
akit nagyon szeretett.
És emiatt, attól a naptól kezdve,
hogy megszületett,
csak reá gondolt,
összegyujtötte az összes könyvet
és kiváló bölcset az országban,
és alapított neki egyetemeket,
És összegyűjtötte az összes kiváló építészt,
és épített neki csodaszép palotákat,
és a muzsikusokat és énekeseket,
koncerttermeket epitve,
összegyűjtötte a legjobb szakácsokat és
cukrászokat,
országszerte,
És a világ összes csemegéit megszerezte neki,
Stb...
És íme megnőtt a fiú, és felnőtt lett,
és lásd együgyü,
nincs kedve művelődni,
és vak,
nem látja, és nem érzékeli,
az épületek szépségét,
és süket,
nem hallja az énekesek és az énekesnők hangját,
és cukorbeteg lett,
és csak egy kis morzsácskát ehet,
Micsoda harag és méreg...
אין תגובות:
הוסף רשומת תגובה